Őszinte leszek: nem tudok semmit a blogolásról. Akkor miért vagyok itt?
A kedvenc sorozatomban (Awkward., MTV) a főhős tini blogjában írja ki magából szívfájdalmait humoros, egyedi és követhető stílusban, miközben – a hasonló tinitémájú sitcomokkal ellentétben – találhatunk olyan gondolatokat a bejegyzéseiben, amik mélységgel bírnak. Én nem török ilyen babérokra; nem olyan mozgalmas az életem, mint Jennának, túl sok írói érzék se szorult belém és sokszor nehezen fogalmazom meg, hogy mit is érzek. Az utolsó kettő pont jó indok arra, hogy blogot kezdjek, és így gyakorlatot szerezzek az árnyalt önkifejezésben.
Nemrég töltöttem ki egy karaktererősség-tesztet. Ennek az a lényege, hogy kiszűrje azokat a tulajdonságokat és képességeket, amik a legjobban jellemzik az adott illetőt. Ha ezek megvannak, akkor az a teendő, hogy minél gyakrabban, minél több szituációban alkalmazzuk és gyakoroljuk őket. Ezáltal nő az önbizalmunk, számtalan sikerélményben lesz részünk, és magabiztosabbak leszünk a munkánkat illetően, hiszen tudjuk, hogy melyik erősségünket használva érhetünk el tökéletes eredményt. (Aki esetleg kedvet kapott, hogy kiderítse saját karaktererősségeit, annak itt a link: http://www.viacharacter.org/www/The-Survey ) Az első 5 karaktererősség a legmeghatározóbb, főleg ezekre irányuljon a fejlesztés! Nekem a következők voltak ezek:
Igazából az utolsó pont az, ami engem erre a blogoldalra vezényelt: a kreativitásomat szeretném fejleszteni. Mivel reménytelen lenne rajzzal, vagy festészettel próbálkoznom, a szomszédok pedig enyhe halláskárosodást szenvedtek a legutóbbi zuhany alatti áriámtól, az írás tűnt a legjobb választásnak.
Ez párosul azzal a jelenlegi helyzetemmel, hogy eltávolodtam a hozzám legközelebb álló barátnőmtől, nincsen szerelmi kapcsolatom (- Még csak az kéne! – kiált föl a kidolgozatlan tételek hada.), a családi életem elég gyér, viszont kibeszélnivalóm az van bőven. A blogolás jó lehetőség arra, hogy terápiás jelleggel megszabaduljak az engem bántó gondolatoktól, esetleg visszajelzést kapjak az látogatóimtól (ha vannak/lesznek ilyenjeim). Végül, de nem utolsó sorban: homlokráncolva, erősen gondolkozva és hosszú szövegeket gépelve azt a hatást keltem, hogy tanulok. (Amit csinálok is, de néha kell egy kis szünet. 😉 )
Még nem tisztázódott bennem, hogy mi a célom ezzel a bloggal, ezért is lett a neve egy kitöltetlen rubrika (képletesen értve). Pillanatnyi elhatározás volt a blog, aminek eleget tettem. Ha úgy hozza kedvem, talán történetírással, versfarigcsálással is megpróbálkozom, esetleg tudományos blogot kreálok (ez az érdeklődési köröm).
A lehetőségek tára végtelen. Ez a jó az életben.
K. Zsófi